Augusztus 20-án, szombaton Gaál Ernő,
"Gaál Tanár Úr" eltávozott a Nyugati Hegyek mögé

Hosszasan sorolhatnánk a nekrológokban szokásos adatokat, egyetemi tanulmányokat, doktori címeket és egyéb tudományos fokozatokat, kitüntetéseket, kutatásokat és eredményeket. Talán kellene is. Biztos, hogy nem ismertem eléggé ahhoz, hogy valódi nekrológot tudjak írni róla, nem is akarok úgy tenni, és az én személyes emlékeim, az egyetemi évek alatt összegyűjtött anekdoták másoknak valószínűleg nem sokat mondanak. Vagy ennek ellenére ezeknek is helye lenne itt? Nem tudom.

De ha igen, akkor is hol kezdhetném el? Gaál tanár úr ott volt a felvételimen, és ott volt az államvizsgámon, ha úgy tetszik, végigkísérte a tanulmányaimat. Amikor utoljára találkozunk, azzal búcsúztunk el, hogy ha a szakdolgozatomon túl is foglalkozni kívánok majd a választott témámmal, akkor ősszel keressem majd meg, ajánlana könyveket és megbeszélnénk, hogyan tovább. Hát gondol ilyenkor az ember arra, hogy már nem lesz rá alkalma?

A felsőoktatás jelenlegi szerkezete többnyire nem teszi lehetővé, hogy a tanárokból mentorok váljanak, de ha az ember betette a lábát az ő irodájába, egy rövid időre valóban úgy érezhette, hogy van mentora. Rá emlékezve egyre csak azt hallom, ahogy reszelős hangján megkérdezi: "Na mondja, mi a problémája, Ágikám?" Ahogy lassan, hangsúlyozva "dörögte" kérdéseit az apró, visszhangzó szemináriumi teremben.
Talán kevesen tudják róla, hogy személyében nem csak egy remek egyiptológust, hanem egy asszíriológust is tisztelhettünk, és soha nem mulasztotta el, hogy egy-egy mezopotámiai vonatkozással, anekdotával ki ne egészítse "közel-keleti látképünket". Sokat idéztük egymás között az aforizmáit.

Számtalan fénymásolt könyvemen díszeleg az ő ex-librise, emlékeztetve rá, hogy egy-egy nehezen (vagy országunkban egyáltalán nem) beszerezhető könyv esetében bizony ő adta oda a saját példányát lemásolni a diákoknak, hogy legyen miből készülniük, legyen mit a fordításaikhoz használniuk.

Nem is olyan rég még ő mondott nekrológot Igazhangú Kákosy tanár úr temetésén. Most már mi sem tehetünk mást, mint hogy ugyanazt kívánjuk neki, amit ő kívánt akkor kollégájának a friss gyászban: "Szíved ne valljon ellened, és találtasson könnyebbnek Maat tollánál Ozirisz színe előtt."

Végezetül álljon itt egy részlet a Tagadó vallomásból, méltó búcsúzásképpen Igazhangú Gaál tanár úrtól a KEMET= Az ókori Egyiptom teljes stábjának nevében:

"Üdv néked hatalmas isten, Törvény és Igazság ura!
Íme most színed elé járulok!
Engedd, hogy megcsodáljam sugárzó szépségedet!
Mert mágikus neved éppúgy ismerem,
Mint a negyvenkét istenét, akik körülvesznek téged,
A törvény, és az igazság fénylő csarnokában
Azon a napon, mikor előszámláltatnak a bűnök
Ozírisz színe előtt.”

ÉSzAH

Tovább a szokásos kezdőlapunkra